MEREDEK UTCA

Barbara a „Szatírral” beszélget, nevetgélnek
Anna fut

„Szatír” készséges, amíg valamit kipakol a hátsó ülésről a csomagtartóba, a lányok sugdosnak

Anna: hé Barbara a korábbi géppel jönnek, megígértük, hogy kimegyünk eléjük, már biztos hogy nem érünk oda, busszal már nem érünk oda
Barbara: előbb is szólhattál volna... a papám is dolgozik .. figyelj nem vinnél ki minket a repülőtérre
„Szatír”: két ilyen szép hölgyet, mért ne
Anna: de hogy képzeled ismered ezt az embert
Barbara: persze, ő az akiről már meséltem, megígérte hogy befuttat és ki is lépek a Charlietól
Anna: nem vagy normális
„Szatír”: mi van kislányok, döntsék el ,mi van, azért nem érek rá mindig

IRODÁBAN

Border az új GARABONC emblémát

mutatja Kittynek
Kitty összehúzózkodva a sarokban

csörög a telefon de már nem veszik fel Border: Szép lett szerintem
Kitty: aha
Border: mi van
Kitty: semmi
Border: félsz
Kitty: mitől
Border: hogy potyára glancoltattad ki magad
Kitty: na ... igen
Border: annyira rövid idő volt, nem értek rá szórakozni
Kitty: gondolod
Border: gondolom... meg az ilyen utazási kalandok, úgysem tartanak sokáig
Kitty: gondolod,
Border: gondolom .... na éledj már fel
Kitty: gondolod
Border: gondolom ... mért nem járunk mi együtt
Kitty: hülye vagy , az ember a munkatársával nem jár ..és különben is akkor kivel verekednél meg veszekednél
Border: igaz .. tudod azért elvihettek volna minket is akkor neked marad a Rudolf, nekem meg ..
Kitty: Nórika, mit vagy úgy oda
Border: odavagyok .. szép kedves, tehetséges, mit akarsz még
Kitty: jaj nehogy már elszállj
Border: induljunk, mert lekéssük őket
Kitty: és különben is miből gondolod, hogy volt bármi
Border: én? Te gubbasztottál a sarokban mint egy sértett túzok
Kitty: hát tudod a hasonlataid, megválogathatnád őket

GABIÉKNÁL

Anya ,Tomtom
anya telefonál, Tomtom mászkál

Sára: jöhettek volna a korábbi géppel is akkor nem kellene össze vissza szervezkednem
Tomtom: majd én kimegyek eléje
Sára: persze, hogy aztán két gyereket kerestessek a rendőrséggel
Tomtom: azt hiszem anya lebecsülöd az értelmi képességeimet
Sára: eszembe sincs ,sőt túlbecsülöm azokat
Tomtom: ez hízelgő , mit értesz rajt
Sára: arra gondolok , halló igen, nem téves
képtelenség ezt az irodát felhívni, ezek tényleg garaboncok, eltűnnek, mint a kámfor
Tomtom: a garabonc eltűnik, mint,

az ajtóban Balázska áll, fontoskodik ,mint mindig
Sára: igen, halló .. csengettek
Balázs: szia, csókolom
Tomtom: ma jönnek meg, el kell tüntetnünk mindent , de hova ,nálam nem lehet mert ott mindig anya takarít
Balázs: mi lenne ha te takarítanál magad után, vállald fel,
Tomtom: na azért ne essünk túlzásba
inkább bukjak le de nem vállalom a takarítást

REPÜLŐTÉR

megérkeztek
boldogok, fecsegnek
nevetgélnek

Ádám Petra éppen indulnak egy autóval
Ottó, Bálint, Barbara, Anna a „Szatírral” mennek

Ottó: jó, ezt nagyon köszönjük, váratlan volt ez az átigazolás a korábbi gépre, telefonáltam, de nem tudtak volna kijönni elém
Bálint: lányok, borzalmasan rendesek vagytok , Barbara az apukád is nagyon rendes
Barbara: nem az apukám
Anna: a nagybácsija
Bálint: köszönjük, nagyon kedves
„SZATÍR”: ugyan semmiség
Anna: az unokahúgáért mindent megtesz
„SZATÍR”: kiért
Anna: az unokahúgáért
„SZATÍR”: azért igen, azért mindent

Zsófi egy idősebb nővel - aki nővére lehet, beszáll a repülőtéri buszba

Nórika már kiabál

Rudolf idegesen tekintget, valakit keres, Nórika szeretné ha velük menne, Balogh szándékosan pokróc modorban kiabál, mert nem szeretné, ha Rudolf velük menne.

Nórika: gyere Rudolf összehúzzuk magunkat még beférsz
úgy látszik nem értek ide a garaboncok én pedig hívtam őket
Rudolf: én is , tudják hogy most jöttünk
Balogh: Dugó is lehetett, na induljunk már, angyalkám, na döntesd már el a barátoddal, hogy jön vagy nem
Nórika: na gyere,
Rudolf: várjatok, egy gyerek még hiányzik
Balogh mi van már
Rudolf: menjetek csak
Nórika: mit ordítasz, nem tudsz várni egy percet
Balogh nem elég hogy cipelem a barátodat még várjak is
Nórika: befoghatnád a szádat
na jössz
Rudolf: találkozunk majd, ahogy megbeszéltük
Nórika: szia

Rudolf észrevette, hogy Gabi egyedül jön ki a repülőtér ajtaján és bizonytalanul ácsorog a kijáratnál

Búcsúznak, puszi puszi Balogh majdnem rájukcsapja az ajtót

KIJÁRATNÁL

Rudolf odalép Gabihoz, aki
ott áll a csomagjával
Rudolf: mi van, nem jöttek érted
Gabi: nem
Rudolf: telefonáltál
Gabi: nem

Rudolf: taxi

Rudolf határozottan taxiért int
Beülnek a taxiba, a taxi elhúz
A taxi ablakon át látjuk, hogy Border és Kitty megérkezik a repülőtérre
Rudolf láthatta őket, de nem tett semmit

Ülnek csendben
a taxiban
Rudolf adja fel előbb

Rudolf: te akartad hogy ne várjon senki?
Gabi:
Rudolf: most mi van
Gabi: nem szóltál hozzám egész héten
Rudolf: de kicsikém
Gabi: kicsikém! A Nórikával voltál végig
Rudolf: mi vezettük a csoportot, ...és különben is. értsd meg te egy kislány vagy
Gabi: nem vagyok kislány
Rudolf: jó kisfiú vagy
...na ne sírj .. mindjárt megérkezünk. hagyd abba, ..
most mért sírsz?
Gabi: annyira jó volt, hogy mindennap találkoztunk
Rudolf: most panaszkodtál, hogy nem szóltam hozzád.
Gabi: az nem is volt jó
Rudolf: na legyél már okos
Gabi: okos kislány
Rudolf: okos kislány... azonnal nevessél
ott a mamád
Rudolf: ne sírjál

Rudolf meghallja, hogy sír
megsimogatja az arcát
vigasztalja, míg nem mosolyog

csendben megfogja a kezét

MEGÉRKEZNEK

Az utcán Sára és Tomtom éppen indul,
amikor a taxi begördül. Zavarban vannak,

Sára kezet fog Rudolffal, Gabi gyorsan be is szalad a kapun

Sára: Gabikám, hát te? Most indulunk ki a repülőtérre
Rudolf: a korábbi géppel jöttünk. nem sikerült telefonálni.
Sára: jó napot tanár úr. Köszönöm, hogy hazahozta
Rudolf: szívesen, csókolom, pihend ki magad
Sára: valami baj van?
Rudolf: nem csak fárasztó volt, de nagyon jó volt, csókolom, köszönöm
Sára elbizonytalanodik

TAXIS: hova?
Rudolf: akárhova, a világ végére
Zavartan és boldogtalanul Rudolf gyorsan visszaszáll a taxiba
ÉS ÍGY IS GONDOLJA

PRESSZÓNÁL

Megáll A Viktória Tv Dzsipje
Nórika száll ki, majd Balogh is kikászálódik, érdekli, hogy mért jöttek ide?

Balogh: akkor háromkor, el ne késs
Nórika: mert én szoktam elkésni
Balogh: most hová kiscsibém?
Nórika: van közöd hozzá?
Balogh: ez itt egy presszó
Nórika: és?
Balogh: ilyen helyen az ember randevúzni szokott
Nórika: és?
Balogh: és, és,,, persze, és
Nórika: menj már
Balogh: nem akarod, hogy lássam
Nórika: kit?
Balogh: kit, senkit, a tanár urat, mi közöm hozzá. megyek. ja , figyelj, majdnem elfelejtettem a legfontosabbat, be kell mennünk a főnökhöz, mert új műsort akar. .
Nórika: hülyéskedsz, ez most csak így mondod
Balogh: hogy hülyéskednék, csak most jutott eszembe
kis botránykrónika valami ilyesmi címet akar és számít rám, ránk
valamivel már ki kellene ugrani
Nórika: és mikor,
Balogh: bármikor
Nórika: mért csak most mondod nem tart sokáig, várj meg
Balogh: megvárhatlak, esetleg bemehetnék....

Balogh húzza az időt, érezhetően a randevú társra kíváncsi
megjön Mercédesz, Balogh azonnal vált, már a dolog egyáltalán nem érdekli, beül a kocsiba és elhúzna - ha ha tudna vezetni így majd hangban húz el

minek is mennék be, csillagom, akkor ma már későn van, holnap elintézzük, , reggel nyolcra bejelentem magunkat

PRESSZÓBAN

Mercédesz: na szia, bocs elkéstem, milyen volt, mesélj
Nórika: nem volt semmi, semmi különös itthon kell körülnézni...kis botránykrónika nem is rossz nekem is eszembe juthatott volna.
Mercédesz: milyen botrány, itthon nincs semmi botrány
na a Rudolf hogy működött
Nórika: nem is tudom, azt hiszem bele van esve a barátnőjébe , annyira hűséges volt
Mercédesz: azt nem az biztos nem, a csaj kisírt szemekkel mászkál én jól ismerem, és rád féltékeny
Nórika: rám, na sok oka van
Mercédesz: azt hiszi a pasi rád bukik
Nórika: na rám nem, van valaki a háttérben. . a nő az álarcosbálon?
Mercédesz: nem, az senki, egy kislány az akácfautcából, olyan kis szende szőke
Nórika: és
Mercédesz: nem, nem hiszem

FOTÓMŰTEREMBEN

Barbara tépkedi le magáról a ruhát
az előszobában, Charlie döbbenten áll,
Jön Alex aki ilyen hisztéria ügyekben sokkal határozottabb, így ráhagyja

Barbara: nem érdekel, annyira erőszakos vagy, de nem tűröm el. Átmegyek másik stúdióba, felbontom a szerződést
Charlie: menj, bontsd, csak miután visszaadtad az összes ruhát
Alex: majd én megyek vele, ne féljen
Barbara: hova jössz, úgyse tudsz lebeszélni
Alex: Azt nem de visszaadod az összes ruhát
Barbara: milyen ruhát, nincs is nálam semmi ruha
Alex: Nincs ám, itt a listám, na gyerünk

Charlie bemegy a műterembe ahol Rudolf ül egy magányos széken

közben Charlie tesz vesz, a falra akasztgat képeket
Rudolf ül a falnak támaszkodva, a fény félig elégeti, félig sötétben van

Charlie: ez is ,mint a kis barátnőd - add vissza a negatívokat is
Rudolf: ki a kis barátnőm
Charlie: ne tettesd, a szőke tündér és Londonban jó volt?
Rudolf: rettenetes volt és csodálatos. Egész nap nevettünk, mindig együtt voltunk és nagyon nehéz volt megállni hogy sose legyünk kettesben.
Charlie: menny és pokol
Rudolf: szerelmes vagyok
Charlie: ne viccelj
Rudolf: nem vicc
Charlie: és mi van feleségül veszed
Rudolf: hagyjál már
Charlie: te kezdted - „szerelmes vagyok”
Rudolf: ha egyszer szerelmes vagyok

Charlie nem is tudja mit gondoljon, de úgy látszik, komoly

Charlie: egy kislányba?
Rudolf: nem kislány
Charlie: persze nem, 15 éves
Rudolf: én is tudom , ráadásul ott tanítok a szomszéd iskolában
Charlie: és? volt már ilyen
Rudolf: ki is rúgták mind a kettőt
Charlie: ja ha te az állásodat félted - gyáva

leül, Rudolf, hátát a falnak támasztja

Rudolf: nem vagyok gyáva . különben is 15 éves
Charlie: és, Júlia 13 volt
Rudolf: egy más korban egy más kultúrában
Charlie: a szerelem kortalan
Rudolf: most ki kit győz meg és miről
nem azt mondtad, hogy visszakérte a képeit, mert az apja fel akart jelenteni
Charlie: ennyire ismered a szerelmedet? nem is él velük az apja és egyáltalán nem érdekli hogy a lány mit csinált, hazudott a kicsike
Rudolf: muszáj ezt mutogatni
Charlie: ne kezd te is, ez egy tanulmány ami a lehetőségekről szól .. és a Kitty
Rudolf: és a Kitty?

Charlie rakosgatja a képeket
közte a Gabiét, amit állítólag visszaadott
Rudolf felveszi és nézi az egyiket

Ajtó csengő zavarja meg őket

csengettek

Charlie: szerintem téged keresnek
Rudolf: hát te
Gabi: nem tudtam, hogy

Charlie kimegy ajtót nyitni és Gabival tér vissza

Rudolf tovább ül, Gabi bizonytalanul áll
nyújtja felé a kezét, a lány is leül mellé
lassan
- a fotókra mutat -

Rudolf: hazudtál Charlienak
Gabi: miattad, hogy ne lásd ezeket
Rudolf: akkor már láttam...
mért jöttél ide?
Gabi: tudtam, hogy itt vagy
Rudolf: látod megint hazudtál

szeretettel megsimogatja a lány arcát
minden megtelik szerelemmel, de ekkor
Charlie bejön, már megint

Charlie: Rudolf, három óra, menned kell
Rudolf: mennem kell? Hova?
Charlie: oda, tudod,
Rudolf: ja, oda, igen oda, bocsáss meg, kedves
Charlie: hagyd a kislányt, és gyere

Rudolf megcsókolja a lány kezét búcsúzóul
és kelletlen elmegy
Gabi egyedül marad a műteremben