A VÁMPÍROK BÁLJA

A 2007 nyarának szenzációja. Már a taxis úgy tudta, hogy nagyon jó a darab. Nem is volt rossz. Bár, ha a halál morbid, a szerelem perverz /Miklós Tibor fordította a dalszövegeket, jól/ és a vágy szimbóluma egy ronda sárga fürdőszivacs, akkor egy kicsit több fricska, grimasz, szemtelenség, nyelvnyújtás, groteszk humor elfért volna. Mert hisz ki veszi ezt az egészet komolyan, a fővámpírton kívül, aki Feke Pál előadásában operai mélységekben drámázta végig az előadást, bár nagyon nagy sikerrel,. Pedig ez a fővámpír mikor ott zokog, hogy akiket ő szeret, azokból mind vámpír lesz, rémes, és kereshet újra valakit vágyai kielégítésére, dehát a legyőzhetetlen étvágy... Na de hagyjuk a nagyivű elemzéseket, hiszen maga Polanski fogadta el az előadást, tehát jó így ahogy van.
Az azért kár, hogy a legjobb táncba, a fináléba nem lép bele Alfréd és Sarah, igy a két figura eltűnik a végén a semmiben, a tánccal együtt igazi lezárásuk lenne. /Persze a csaposnak mindig könnyebb/
Az előadás színvonalas, Kentaur díszletei elképesztően szépek, s az, hogy volt energiájuk kicsit átpofozni a szakadt Magyar Színház előterét, az nagyon nagy tett. és igazi színházat ígér, mindjárt a bejáratnál, ahol már a kövezeten elszórt vérfoltok jelzik, nem akárhova jöttünk.
De térjünk rá, miért is néztem meg az előadást. Sánta Laci a Csabai Színistúdió sztárja volt,/ ismétlés július 28. m1/ s a baráti kör tagjai mindannyian örültünk, amikor elsőre felvették a főiskolára. és búsultunk, amikor Máté Gábor tanár úr mégis kirakta, mondván, hogy kisfiús megjelenése miatt úgysem lesz a képességeinek megfelelő szerep és boldogtalan lesz a pályán, a tanár úr biztos nem ismerte ezt a darabot, és benne a lúzer Alfréd figuráját, aki szerelmes és szenvedélyes, énekel és táncol, megnyerően férfias és kisfiús egyszerre... merthogy ezt az Alfrédot Lacikára írták, aki mostantól már nem Lacika, hanem Sánta László az első szereposztás Alfrédja. Nem életlen hogy olyan sok jelentkező közül választották ki a szerepre. Örülök a sikerének, remélem nem változtat rajt a siker, s az ígéreteit is betartja.

A másik személyes kötődésem, bár nagyon új keletű, Nádorfi Krisztina, aki kedves kollegám és barátom, Nádorfi Lajos operatőr kislánya, nagylánya, remek színész, szép a hangja, ő maga is nagyon szép, és remek ebben a darabban, illik neki Sarah figurája.
igy hát, hogy a barátaim jól szerepeltek, öröm volt a színházi este, de azt gondolom azoknak is öröm, akik személyes kötődések nélkül mennek el, és egy vidám, zenés darabot néznek meg, káprázatos díszletek között, igényes szép jelmezekben, jól előadott/bár nekem nem tetsző/ koreográfiával, kiváló énekhagokkal és változó sznvonalú de sosem zavaró prózai alakitásokkal.

vissza a főoldalra