A megbeszélést Báron György a kritikusok Szakosztályának elnöke vezette
…Tehát a gyerek- és ifjúsági játékfilmekről, amely egy létező műfaj volt Magyarországon és ma már nyomokban sincs, vagy talán csak nyomokban van. Ami úgy gondolom, hogy inkább a Magyar Mozgókép Alapítvány és egyebek körébe kéne, hogy tartozzon, bár jó lenne, ha a tévék is kivennék ebből a részüket. Akkor nyilvánvalóan egy kicsit ettől eltérő, de szintén gyerekeknek szóló terület, a nem fikciós gyerekműsorok, gyerekvetélkedők, oktatási műsorok, stb. stb. …. Az, amit hallottunk, hogy a legnézettebb gyerekműsor a Való Világ, az borzalmas. Ha a nemzedék a Való Világot nézi, akkor milyen emberek lesznek. Hát nyilvánvaló. A Való Világból nem lehet tanulni. Hülyeséget lehet tanulni, persze. A rossz magatartás formákat lehet belőle megtanulni. …
a Magyar Televízió egy olyan pénzzabáló intézménynek tűnik, amiből az utóbbi 10-valahány évben 10 és 100 milliárdokká, egy kisebb afrikai ország nemzeti jövedelme eltűnt. Ezt mindenki pontosan tudja. Tehát a gyanakvás nem alaptalan. Hogy ez miért a gyerekfilmen csapódik le, az egy másik kérdés… Azért mindig volt annyi pénze a Magyar Televízióban, hogyha valami-re nagyon akartak keríteni és ez a valami legtöbbször a legnagyobb baromság volt, akkor arra lehetett egy picit keríteni. … a közszolgálati tévé a politika martalékává lett és ezáltal tényleg nem alkalmas a közszolgálati feladatai ellátására

Az első felszólaló Sipos Pál, a Magyar Televízió Művelődési Főszerkesztőségének vezetője: ”….én még nem találkoztam egyetlen egy gyermekbarát felnőttel de még újságíróval sem, aki szóvá tette volna, hogy, hogy van az, hogy Európában szinte egyedüliként ez az ország az, amelyiknek a képernyőjén hétvégén, szombaton reggel 7 és 9 között nem gyerekműsor megy, hanem egy politikai magazin, benne politikusokkal. És még nem láttam egyetlen egy politikust se, aki azzal utasította vissza a szombat, vagy vasárnap reggeli meghívást, hogy bocsánat, én nem szeretnék részt venni ebben a műsorban, mert ilyenkor nem nekem kellene látszódni a képernyőn, hanem ott gyerekműsoroknak kellene menni. … Nem láttam még egyetlen egy egyházat sem amelyik azt mondta volna, hogy gyerekeknek kellene ebben az időben műsort adni …

B Révész László folytatta felszólalásával: Azt gondolom, … a magyar értelmiség súlyosan bűnös ebben a dologban. Egyetlen egyszer nem emelte fel a szavát annak érdekében, hogy ez nem a politikusoknak a magán játékszere, amit ilyen, olyan, amolyan célokra használhatnak, hanem ez a magyar nép legnagyobb kulturális privilégiuma. Nem egy pártszócső, nem politikusok szócsöve, hanem.. ma Magyarországon ez a minden magyar adófizető számára elérhető legolcsóbb információs, kulturális szórakozási lehetőség... De ezt a tisztet nem tudja betölteni. A dolog lényege mégis csak az szerintem, hogy amire akarják, arra van pénz. És amire nem akarják, arra nincs pénz. Tehát a mindenkori kurzus mindenkori csókosainak megvannak a műsorai. Tehát ha teszem azt Tornóczki Anitának gyerekműsorok készítésére támadt volna kedve és nem dokumentumfilmek készítésének, akkor meglennének a legalább havi egy gyerekműsor. …Még annyit ehhez, hogy ha jól tudom, az elátkozott média törvényben bizony tételesen felsorolva benne van a közszolgálati műsortípusok között többek közt a gyerek- és ifjúsági műsorok és ez alapvetően hiányzik. Tehát itt akár az aktuális televíziós vezetés szemére is lehet vetni, hogy ez miért hiányzik.

Farkas Eszter újságíró, hét évig vezette a Gyerek- és Ifjúsági Szerkesztőséget. az EBU ifjúsági szekcióban dolgozik 92 óta. Ennek négy évig alelnöke volt
(EBU. Európai Közszolgálati Televíziók Szövetsége). ...1998-ban, amikor az első memorandum született, akkor még egyáltalán nem volt tragikus a helyzet. Akkor még nagyon sok műsort gyártottunk, de már észrevehető volt, hogy a pénz eltünedezik. A gyerekek tökéletesen otthagyták a Magyar Televíziót, amin egyáltalán nem csodálkozom… Az biztos, hogy mi most itt éppen egy paradigma váltást élünk át és ez sohasem kellemes. Megváltozik a helyzet és megváltozik talán a televízióval szemben a nézők igénye. Én azt hiszem, nem szeretném a haragotokat magamra vonni, de tényleg azt hiszem, hogy a televízió csak az egyik már a többi, egyre fontosabbá és egyre hatásosabbá váló média közöl. Én itt elsősorban a számítógépet és a világhálót tekintem feljövőben lévő médiának, amit a gyerekek sokkal szívesebben és állandóan használni tudnak. Nem úgy, mint a televíziókban ilyen kis szigetekként föltünedező és egymástól hatalmas távolságra lévő rövidke gyerekműsort.

Ezután Báron György Sípos Pál főszerkesztőt kérdezte, elképzelhető –e Magyarországon is tematikus gyerekcsatorna felállítása
Sipos Pál:
… a földi egyes csatornán kellene több szóhoz jutni a gyerekeknek és valóban a kettes csatornát lehetne még erre ráépíteni és bizonyos ésszerű határokon belül kellene folyamatosan új műsorokat gyártani… hogyha a Minimax készítője lennék … egyre szomorúbban néznék magam elé, mert azt gondolnám, hogy egy 3 év múlva kifúj az az anyagmennyiség, amit még lehet a Magyar Televízióból hasznosítani. És akkor utána meg már nincs mit.
… van közben valamifajta változás. Szóval a gyerek az mindig gyerek, de azért a környezete változik … a saját gyerekeimen látom, azért már nem lehet ugyanazzal megszédíteni őket amivel engem.

Bernáth László, kritikus. Természetesen én is tudnám a múltat fényezni joggal … az ifjúsági film fogalom. Kérem, ne botránkozzanak meg, azt hiszem, hogy olyan, hogy ifjúsági film, nincs. Tudniillik amit ennek szántak, ha jó, akkor az valamennyi felnőtt néző számára mindig is érdekes volt.. Gyermekfilmben is azt hiszem van egy életkor váltás. Azt hiszem, hogy az a 14 éven aluli elképzelés nem áll már fent. Gyerek számára csak 10 éven aluli gyerek számára lehet és érdemes kifejezetten gyerekfilmeket csinálni. Tehát nem lehet a gyerekfilmekről beszélni úgy, hogy súllyal, vagy hangsúllyal ne a rajzfilmekről legyen elsősorban szó. Mellesleg megjegyezve ott is az a helyzet, hogy igazán jó rajzfilmek, akár egyediek, akár sorozatok a felnőttek számára is ugyan olyan vonzóak… végig kell gondolni … hogy tényleg mire kell pénzt kierőszakolni, kérni, követelni és így tovább, joggal és mi az, amit nem nagyon érdemes forszírozni.

Békés József

Takács Vera arra hívta fel a figyelmet, hogy a 21. században meg kell találni a 21. század megkívánta formákat, hogy azt a közönséget, amit jelenleg totálisan elvesztettünk, mert gyerekműsort nézni ciki, valahogy visszaszerezzük. Ehhez szellemi erőket tömörítő műhelyre lenne szükség, de ilyen műhely nincs. A régi dicsőségen merengeni értelmetlen, ma már nem szerkesztőkre hanem erőszakos pénzszerző üzletemberekre van szükség először

É.Szabó Márta
A Palinak ahhoz a megjegyzéséhez csatlakoznék, hogy az értelmiség az tulajdonképpen cserben hagyott minket. Most ebben a cserben hagyásban az újságíróknak rettenetes nagy a felelőssége. … egyszerűen nem bírom fölfogni, hogy nincs ma belső gyártású műsor. Szóval ezt azért soha nem hittem el, hogy ebben, a tényleg Európa egyik legkulturáltabb országában megtörténhet. úgy érzem, hogy mintha szembeköpték volna azt a 30 évemet, amivel azért mégis csak mi teremtettük meg a közszolgálatiságnak egy nagyon fontos részét és úgy érzem, hogyha itt lennének a fiatalok és hemzsegnének ezek a szuper gyerekműsorok, amikkel fel kellene hogy vegyük a versenyt az égi csatornákkal, akkor én nyugodtan foglalkoznék az én tehetséges fiammal, mert bőven ad nekem hála Istennek Érdi Tamás nekem munkát és mégsem tudok belenyugodni abba, hogy nem történik semmi.

Zahora Mária: Meggyőződésem, hogy mi itt beszélhetünk arról, hogy mit kéne csinálni és hogyan kéne csinálni, ha ehhez nincs egy olyan magasabb szintű politikai döntés, amely elhatározza, hogy szükség van a gyerekműsorokra, …a gyerekeknek egészen kisgyerekkortól kezdve kapaszkodókat kéne adni a világban mindenhol, a családban, a televízióban, az Interneten és minden olyan fórumon, ahol a gyerekek a világban való eligazodáshoz kaphatnak valami tám-pontot. …Én azt gondolom, hogy ez a mai pályázatosdi rendszer,-…. Ez egy csőd azért, mert jó esetben szakemberek ülnek ott a kurátorok között, de már nagyon sok mindent láttam és hallottam és tudok arról, hogy ezek a döntések nem úgy történnek, ahogy egy-egy területe érdeke azt kívánná. Én azt gondo-om, hogy gyerekműsort, közszolgálati televíziót felvállalva nem lehet úgy megoldani, hogy különböző pályázatokon összekaparunk pénzeket. Nem alkalmasak a producerek arra, hogy ezt a funkciót ellássák. Nem alkalmasak arra, hogy koncepciót adjanak egy olyan területnek, amely az egész jövő generáció felneveléséért felelős. Ugyanis ezt csak egyfajta, hívhatjuk másképp is, de megítélésem szerint szerkesztőségi munkával oldható meg.

Somhegyi Béla hozzászólása:
A televízió elrabolta gyerekeinket. Megfosztotta őket saját, varázslatos világuktól, ellopta tőlük a fantáziát, az álmodozást. Ugyanakkor megtanította őket hazudni, csalni, ölni, haszontalan életcélokért és papírmasé példaképekért lelkesedni. Ingerküszöbüket az égbe lőtte, a valóságot patkányszürkévé festette, Istent sokadszor is megölte, a televízión kívüli világot nukleáris pusztaságnak hazudta. A felnőtt társadalom erőtlenül tárja szét a karját, gyáván nyavalyog: a tévé ellen nincs mit tenni, tönkreteszi gyerekeinket. Holott mi felnőttek nem adunk nekik értelmes életcélokat, örömös elfoglaltságot, boldog együttlétet, mi kényszerítjük bele őket iskolának nevezett nappali börtönökbe, ahol a tévén felnőtt nemzedéket kényszerrel, büntetéssel, szócsépléssel akarjuk megtanítani a világ dolgaira.
Tessék utánanézni, hány iskolában porosodnak az igazgatói szekrények mélyén a videóprojektorok, a számítógépes szemléltető eszközök. Hány iskolában használják csak játékra a szélessávú internetet. A pedagógus társadalom legnagyobb része sem kezelni, sem használni nem tudja ezeket az eszközöket, mert nem ért hozzá, de főleg nem érdekelt abban, hogy megfelelő hatásfokkal tanítson.

Weininger Gabriella:
Cimborát szerkesztem pillanatnyilag, cserbenhagyta a televíziót az értelmiség, főleg gyerek vonalon, én úgy gondolom, hogy egyáltalán a gyerekeket, a gyerek kultúrát hagyták cserben. Hosszú évekig például az Élet és Irodalomban egyetlen egy gyerekkönyv kritika nem jelent meg. Az utóbbi fél évben látható az, hogy egyszer-egyszer írnak gyerekkönyvekről kritikát, ami én szerintem eleve felháborító. És egyáltalán a gyerekkultúra mint olyan, ami egy komplex dolog, az valahogy a magyar köztudatban nem él... Amit itt hallottunk az Internetről, az persze én szerintem fikció. Tudniillik azért vannak Magyarországon felmérések arról, hogy kik, hogy használják az Internetet. A budapesti értelmiségi családoknál rendszeres az Internet felhasználás. A vidéki, nem túl jó körülmények között élő, vagy budapesti nem túl jó körülmények között élő gyerekeknél nincsen bekötve az Internet. Az iskolában is elég kevés van. Ha valaki nem az alternatív közgazdasági gimnáziumba nem tud fölmenni szünetben és megnézni azt, hogy éppen mi van a cimbora.hu-n, ha egyáltalán valaki arra fölmegy. úgy gondolom, hogy a tévéműsorokat az Internetes világ felé elmozdítani pillanatnyilag célszerűtlen lenne.

Sipos Pál főszerkesztő összefoglalója
Három szót írtam fel összegzésül. A sorrend az nem úgy van, ahogy fölírtam. Felelősség, pénz, politika. Körülbelül ezt szűrtem le ebből a dologból. Azt gondolom, hogy amit a Laci mondott, hivatkozott a média törvényre, amit ugye a politika állított elő némi szakmai segítséggel. És valóban közszolgálati feladata a gyerekműsor, de vannak közszolgálati feladatok. Tehát a közszolgálati feladatok sem egyenlők, mert hogyha egy televízió vezetése latolgat, akkor a kisebbségi műsorok azok sokkal közszolgálatibbak, mint a kisméretűeknek szóló műsora. Tehát hogyha arról van szó, hogy nyáron amúgy is uborkaszezon van és mit kell megszüntetni és mit nem, akkor gyerekműsor nem készül, kisebbségi műsor készül. Amúgy meg hozzátéve, hogy nem tudom, vagy félrefordításból származnak, de azt gondolom, hogy mondjuk például gyerekműsorok lehetnének bizonyos elegáns és mértéktartó és etikus ódon támogathatóak is akár. Az nem azt jelenti, hogy eladjuk a lelkünket az ördög-nek. Tehát nem abból kell elindulni, hogy valamikor régen volt valaki, aki nagyon csúnya módon csempészte be a szponzort a képernyőre, hanem latolgatni kellene, mert ez így nagyon mulatságos.

Hsd levele
- szükséges egy tiltakozó levél megfogalmazása, mely a sajtó nyilvánosságán kívül el kell jusson az Esélyegyenlőségi a NKÖM, minisztériumokhoz és az Országgyűlés Kulturális Bizottságához, az ORTT –hez a közszolgálati kereskedelmi és kábeltelevíziókhoz, valamint a MMKA – hoz
- a médiatörvény szerint kötelezni kell a sugárzókat arra, hogy a köz-szolgálati feladataik között sugározzanak gyermek és ifjúsági műsorokat
- megfelelő média törvénybeli arányok betartását kérje számon az ORTT és az országgyűlés – saját gyártás, európai tengerentúli stb
- az MMKA a mozgóképtörvényben megemelt évi filmtámogatást összegből különítsen el egy kizárólagosan a műfajra fordítható keretet ás állapítson meg egy elosztó kuratóriumot
- az EBU -n keresztül az MTV felhatalmazásával létesüljenek valós koprodukciók illetve a közös pénzből gyártott produkciók

Az ülés szétesett és mindenki egyszerre beszélt
Megfogalmazódott egy határozat
amit aztán senki sem vett semmibe
és minden maradt a régiben