__________________________________________________________________________
APRÓK
Bánhalmi Anna története a hetvenes
évek végéről
A gazdasági megszorítások idejét éltük- mikor nem? - ezért a gyártási
osztályvezető is átvette a Varázsgömböt. Az egyik jelenetben Horesnyi
László blue-boxban, haljelmezben, kékes-zöldre, pikkelyesre festve, koronával,
mint halkirály szerepelt. Ült egy trónszéken. Az osztályvezető elvtárs
rendkívüli érdeklődéssel nézte, az értékelésnél rá is kérdezett: Pannika,
hol csinálták a víz-alatti felvételeket? nem emlékszem, hogy szerepelt
volna a költségvetésben...
Takács Vera hozzáfűzése:
Erről jut eszembe, ugyanerről a főnökről, hogy Novákovits Andrással csináltuk
a Magyarország állatai c. sorozatunkat. Novákovits jön augusztus végén
lihegve, hogy gyülekeznek a gólyák, azonnal forgatni kell, kér kapacitást.
Válasz: Bocsánat a gyártási tervben a gólyák indulását szeptember 2. hetén
forgatják. De addigra elrepülnek. Sajnálom, szóltatok volna idejében!
/Persze leforgattuk, valahonnan Nova lopott egy kamerát. Furcsa lehet
ma, amikor semmi nincs megtervezve és az egész televízió egy merő improvizáció,
de abban az időben a terv volt a szentírás. Már szeptemberben pontosan
tudtuk mit forgatunk a következő évben. De a fafej akkor is pont olyan
divatos volt, mint ma
Lengyel Ági meséli:
Régi a történet.Sokan nem is biztos, hogy ismerik a szereplőt, de belevágok
Volt egy rendezőnő, B.Zs., akit "kintről" hoztak és eleinte
a Madách Kamaraszínház igazgatója volt.
Az Ő regnálása alatt játszott pl. Lázár Mária katonatisztet egy szovjet
darabban.
Amikor a szelek enyhültek elkerült a MTV-be, ott is a gyerekműsorok területére.
Forgatott, mert ehhez is"értett". Egy alkalommal, amikor a háromalakos
képben valaki nem tesztett
neki, mert nem úgy mozdult ahogy ő elképzelte , utasította a vágót:
-Azt ott vágd ki!-
A kedves kolléganő pedig nehezen tudta megértetni vele, hogy a háromalakos
képből nem lehet kivágni egy alakot.
Takács Vera megjegyzése: A csapóstörténet párja - annak idején a kintről jött
rendezők rémtetteiről szóló történetek két ékköve. Mert nem az volt a
főbaj, hogy kintről rakták ide őket, hanem hogy azt hitték mindent tudnak,
és ezért nem is akartak tanulni ezektől a tévésektől. Tipikus TITÁN káderek
voltak, alkalmatlannak bizonyultak egy feladatra és adták tovább őket,
mondván: TI TÁN tudtok valamit kezdeni velük.
- ja - /manapság is terjedtek furcsa történetek, a' mennyit vezet egy
vezető operatőr?' tipusúak...de ezeket majd 20 év múlva mesélik az akkori
öregek :) /
Nádorfi Lajos sztori
Amikor Horvát Jánost vezető beosztásba helyezték, lekerült
a képernyőről, bajuszt növesztett. Reggel a liftben meglátta Matúzné,
a Híradó főszerkesztője:
- Rosszul áll magának a bajusz, Jancsika!
- Magának is, Rózsika!
Orbők Endre színházi rendező volt Kolozsváron, onnét
került az Iskolatelevízióba. Szokatlan volt számára a filmes technika.
Róla szól a fáma, hogy amikor nagyon szorította az idő, türelmetlenül
felkiáltott:
- Hagyjátok már azt a csapót, nincs időm a csapóra, majd a végén egyben
felveszem!
Feleki Kamill
Egy fiatal színész lógó orral oldalgott be a stúdióba.
Mutatja az újságot, rossz kritikát kapott.
Mire Kamillka:
- És mondd csak, fiacskám, ha jót írnak, azt is elhiszed?
Alfonzó
Csúszásban volt a produkció, amikor Alfonzónak az volt
a kérése a rendezőhöz, hogy az utolsó jelenetet vegyék föl mégegyszer.
- De hát nagyon jó volt, Józsi bácsi, amiatt az icike picike hiba miatt
nem érdemes megismételn. – mondta türelmetlenül a rendező, mert a gyártás
már szólt, hogy el kell hagyni a stúdiót.
- Idefigyelj, fiacskám, ha látsz egy gyönyörűen terített asztalt, rogyásig
rakva finomabbnál finomabb kajával, de az asztal sarkán egy kis tányérban
van egy icike picike kis szar - van kedved enni?
Dozsó
Orbán József, közismert nevén: Dozsó, a legendás díszítő
csoportvezető, nem vetette meg az italt. Sárospatakon, a Rákóczi szőkése
c. film forgatásán is már igen”felszabadult” állapotban volt. Az éjszakai
felvételen a labancok felgyújtották a lóistálló nádfedeles tetejét, mire
a menekülő lovak forgatagában lecsapnak rájuk a kurucok. Igen ám, de a
nádkévék nem akartak meggyulladni. Erre, Petróczi mester, a pirotechnikus
belocsolta gázolajjal. Na, erre aztán már az a rész is el kezdett égni,
ami nem volt betervezve. Dozsókám berohant a képbe, vadonatúj gyapjú kabátjában
felkúszott a létrán, és hősiesen hajigálta lefelé a tetőről a lángoló
nádkévéket. Amint megpillantotta ezt a tűzoltóparancsnok, felkiáltott:
- Ég az elvtárs, sugarat rá!
A nagynyomású vízsugár hatására Dozsó kormosan és csuromvizesen, de sértetlenül
landolt a létra mellett.
A töltőzsák meséi
i
Hollós Olivér mesélte a VIRTUÁLIS AULÁBAN
A ttöltőzsákról jut eszembe egy régi történet:
A Központi Fizikai Kutató Intézetben vettük föl filmre Jánossy akadémikus előadásait. A második segédoperatőr kint ült az „előszobában” - és mint Ozváry is a képen - ölében a töltőzsákkal matatott.
(Sötétben töltötte be a kazettába a fényérzékeny nyersanyagot a filmes dobozból).
Egyszer csak kijött a professzor úr egyébként szemrevaló titkárnője, rámeredt az átszellemülten dolgozó kollegára és tágra nyílt szemekkel megkérdezte
- No de fiatalember, mit csinál maga itt !!!
Szegény fülig pirult, de nem volt mit tenni, matatott tovább az ölébe terített töltőzsákban.
Ezután a a hozzászólásokban merült fel a 2. történet Szegi Annuska esete a töltőzsákkal
Thomas Ardai - valószínüleg urban legend kategória - egy esetben női fürdőruhának is jó volt :-)))
Hollós Olivér Igaz, a Tiszában használta Szegi Annuska egy forró nyári napon.
De azután már csak studiókban dolgozott, külső helyszíneken nem :-)
Hollós Olivér Mit nem értesz?
Amikor Annuska még fiatal volt és vidékre is elment filmre forgatni, egyik alkalommal, libadöglesztő kánikulában, a munka után eljutottak a Tisza partjára. Talán Kurucz Jenő mint világosító is ott volt. A stáb gatyára vetkőzött és belegázolt a vízbe. Valami Falujáró Kamera riport készült. Úgy képzeld el, hogy egy szántóföld, vagy legelő szélén ott folyt a Tisza. Kiépítetlen, elhagyatott néptelen terület. Annuskánál nem volt fürdőruha - a fiúknál sem - ezért elkérte a töltőzsákot, a két száránál, amit rendesen a segédoperatőt a karjára húzott föl, oda beledugta a lábait. A töltőzsák alján normálisan volt egy zippzár, meg gombok és egy nagy nyílás, amin keresztül a filmesdobozokat és a filmfelvevő gép kazettáját lehetett belerakni. Ezen a nagy nyíláson keresztül lépett bele és fölhúzta a zsákot a válla felé. Lett belőle egy kicsit hosszú szárú egyrészes fürdőruha. Az egész napi tikkasztó melegben, a szántóföldön végzett munka után, a természet lágy ölén, neki is jól esett a felfrissülés. Egyáltalán nem biztos, hogy a szállásukon volt-e fürdőszoba. Könnyen lehet, hogy csak a kút, egy vödör, meg egy lavór. Mindez a '60-as évek elején a poros Alföldön történt.
Csak hát ezek a kaján világosító fiúk ... hallatlan ... :-)
olvassatok tovább:
|
|
