|
|
|
Megszülettem
1946 április 9.-én, Nagykanizsán, mindjárt
két példányban
/sajnos az ikertestvérem, 10 hónapos korában, a
diftéria járvány áldozata lett/
Egyedül maradtam. Egy éves alig múltam, mikor a nagyszülõi
házból Balatonboglárra költöztünk,
a boglári vasútállomásra.
|
|
A boldog gyerekkor, legboldogabb éveit
a Balaton vízében lubickolva töltöttem, nem
törõdve a rémes ötvenes évek sötét
felhõivel. A szülõk derüje - õk is fiatalok
voltak- , megóvott a nehéz idõkben
|
|
Félni csak a piócától
féltünk, Anti barátommal együtt, de a nagy veszélyt
háritottuk, mert mindig volt nálunk egy kis só,
hogy a bestia vérszivót lesózzuk magunkról,
ha ránktapadna. A legjobb játszóhelyünk egy
betonbunker volt, és a kedvenc játékunk az "
ennyi tetû volt a fejemben..." kezdetü kavicsdobáló.
:(
|
Aztán Tab -ra költöztünk,
30 kilóméteres bõgés után. Eleinte
Tab, a Balaton után, nagyon sivárnak tûnt, hiszen
ott már csak egy halastóátuszási verseny
maradt nyári szórakozásnak. Ráadásul
a két unokatestvérem, ahogy telt az idõ, egyre
kevesebbet törõdött velem, nyári vendégekedéseik
idején, s egyre többet a barátnõimmel.
|
|

|
|
|
|
|
|